Az egyik legjobb magyar kortárs írónk könyvét hoztam mára.

MOSKÁT ANITA: HORGONYHELY

Moskát Anita szerintem a legjobb magyar fantasy-disztópikus író (ha be akarnám kategorizálni). Történeteiben mindig egy fontos jelenlegi problémát „mutat” be és ezt keveri fantasy elemekkel. Így nemcsak érdekes, de általában egy különleges, nyomasztó és sok esetben fájdalmas világot ismerhetünk meg általa.

A fülszöveg így mutatja be az írónő könyvét:

„Egy birodalomban, ahol a föld oda köti az embert, ahová megszületett, csak azoknak van reménye a vándorlásra, a kereskedelemre és a hatalomra, akik várandósak. Ebben a nők uralta, különös mágiával átitatott világrendben három rendkívüli személy keresi a kitörés lehetőségét. A könyvtárhajójához kötött Vazil titokban az egyenjogúság eszméjét hirdeti és a nők vándorlásának okait kutatja, hogy egy napon mindenki szabad lehessen. Lánya, Helga azonban szabadulna a hajótól, ahová születése óta kötődik, ezt pedig csak egyféleképpen teheti meg: ha teherbe esik, minél előbb. Lars a föld férfiak számára tiltott mágiáját űzi, ami által különleges hatalomra tesz szert – ez pedig az egész világukat felforgathatja. Moskát Anita merész témát feszegető, lenyűgöző regénye felülbírálja az előítéleteket, és egy sötét és kíméletlen történeten belül keresi a választ a kérdésre, hogy mi a szabadság és a mások feletti uralom ára.”

--SPOILER-VESZÉLY--

Képzeld el azt, hogy egy olyan világban élsz, ahol a föld oda köt, ahová születtél, és csak azok a nők vándorolhatnak, kereskedhetnek, és élvezhetik a hatalmat, akik várandósak. Az, hogy oda megyünk, ahova akarunk számunkra annyira egyértelmű MÉG, hogy bele sem gondolunk abba, mi lenne, ha csupán néhány száz métert tehetnénk meg.

Egy disztópikus történetben általában mindig valaki, vagy valakik kezében van a hatalom, és minden esetben ezek a valakik vissza is élnek vele. A Horgonyhely-ben sincs ez másként. Ezúttal a „terhes” nők – direkt nem írtam várandósat – uralkodnak a férfiak és a meddő, vagy a gyermektelen nők felett. Az író saját világot teremtett a történetben, és ebben a világban egyedül a terhes nők azok, akik oda mehetnek, ahova akarnak. A többiek kénytelenek ott élni, ahova születtek. Tehát például, ha egy konyha padlóján hoztak világra, akkor a konyha padlóján, vagy attól néhány lépésre éled le az egész életedet. Ellenkező esetben görcsbe rándul a gyomrod, vagy elered az orrod, vagy az ínyed vére, ha messzebb mersz távolodni annál az előírt háromezernél kevesebb lépésnél. Erről a helyről egyszerűen nincs szabadulás. Mindenki szenved a korlátoktól, a rájuk kényszerített társadalmi szereptől, és bár többen is próbálnak küzdeni, hogy tágíthassák a határaikat, de ez szinte lehetetlen próbálkozásnak bizonyul.

Ez a könyv egyáltalán nem fest hízelgő képet a nőkről, különösen a várandós nőkről, akik a történet zsarnoki és visszataszító nőalakjait keltik életre. A kiváltságos csoport különbnek érzi magát másoknál adottságuknak köszönhetően, de nemcsak a férfiaknál, hanem azoknál a nőknél is, akik nem termékenyek. Ráadásul az egyetlen nő ebben a világban, aki megvalósíthatná a hagyományos anya-karaktert, ő maga is a társadalom egyik áldozata, akit a közösség megcsonkított, elvéve tőle a szülés lehetőségét.

Hamar kiderül a könyvből, hogy a gyerek nem egy csodálatos „szereplő” és új családtag a nők életében, akit ünnepelni illene, hanem csupán „melléktermék”, a szükséges rossz, ami a terhesség után marad. Szerepe csak addig „fontos”, amíg a nők a szívük alatt hordozzák.

Ebben a világban a terhes és fogamzóképes nők uralják a világot, és a kezükben tartott hatalommal durván visszaélnek.

Moskát Anita kemény és kíméletlen könyvében három személyen keresztül mutatja be ezt a kegyetlen világot, ami ismételten egy jó példája annak, hogy tökmindegy, kinek a kezében van a hatalom, az azonnal a saját javára fordítja, elnyomva ezzel másokat. Hogy sikerül-e a könyvtárhajón született Vazilnak kivívnia az egyenjogúságot, hogy lánya, Helga teherbe tud-e esni, hogy ő maga is vándorolhasson végre, vagy hogy Lars megússza-e azt, hogy a férfiak számára tiltott föld mágiáját űzi, az a könyvből kiderül. De előre szólok: nem egy könnyű, egydélutános olvasmány.

Borzalmas volt, kegyetlen és mégis szerettem.

Forrás:         

libri.hu

képek: libri, pixabay